2012. szeptember 29., szombat

Sok-sok nekifutás...

Lassan két hete vagyok itt, bonyodalmak vannak dögivel... a szállásprobléma végül megoldódott, egy maximálisan optimális lakást sikerült találnom a dóm és a Piazza della Signoria között, kb. 250-270 euró lesz rezsivel együtt egy hónapra, amire azt mondom, hogy jónak számít, főleg a centro-ban. Vettem egy bicajt is, így azzal róhatom majd az utakat! Az egyetemen eddig minden simán ment, kivéve az egyik órámat, amit ugyanis nem tart meg a tanárnő az érdeklődők hiánya miatt... így most valahogy el kell intéznem, hogy a másik Paleográfiára járhassak, ami már megy 2 hete... egyébként nagyon lazán veszik ezeket a dolgokat, semmilyen más dokumentumot nem kell kitöltenem, nem kell külön irodákba járkálnom, egy van ahol mindent intéztek, bár oda előre fel kell iratkozni, és csak H-SZ-P-en van fogadás. Amint a diákigazolványom megérkezik, emailben tájékoztatnak. Amire mindenképp szükségem van, az az ú.n. 'Code Fiscale' ergo adószám, ez mindenhez kelletik. Ez is a jövő hétre marad, ahogyan az olasz nyelvtanfolyam is, amit biztosítanak az erasmusosok számára díjmentesen. Nem utolsó sorban, a külföldi diákokat nagyon összetartja az AEGEE, a firenzei erasmus szervezet, például vasárnap 12 euróért visznek busszal Sienába, tegnap éjszaka pedig 'Free Botellon Party' volt, ahol ehettünk-ihattunk-táncolhattunk. Rengeteg az erasmusos diák, így jó a csapat, és mi magyarok is kapásból öten vagyunk, a többi országból is van legalább 2-3 emberke. Az már körvonalazódott erőteljesen, hogy a pénz, amit kapunk ide nagyon kevés... a terveim 180 fokos fordulatot vettek, novembertől biztosan munkát kell keresnem, hogy tudjam finanszírozni a túlélésemet... amihez kell a nyelvtudás, így arra rá kell feküdnöm teljes erőbedobással.
Az idő errefelé mindig nagyon meleg, az olaszok segítőkészek és jó arcok, persze vannak kivételek. 2 napja volt az Iggy & the Stooges koncert, kissé brutálisra sikeredett... az emberek ittasak voltak és lökdösődtek, sokan elhagyták a dolgaikat a nagy tömegben... rólam az ernyőmet szakították le, amit a táskámhoz kötöztem az elején, de én a szerencsések közé tartoztam: az esemény végén megtaláltam a földön sértetlenül, tőlem 10 méterre...
Majd még jelentkezem!:)

2012. szeptember 28., péntek

Hogyan NE induljunk el Erasmusra...

Pár napja volt egy összejövetel amin megismerhettem a másik "keresztanyámat" is, ugyanis itt úgy tűnik minden erasmusosnak kettő dukál. A keresztszülők itt az otthoni mentorok megfelelői. Az egyikkel már találkoztam múlt pénteken, aranyos lány, történelmet tanul és pedagógiát, de már előre közölte, hogy nem lesz rám sok ideje, mert ez a féléve nagyon be van táblázva, de azért ha kell valami, vagy csak össze akarok futni vele, akkor írjak. Kedden egyébként ő is vitt el kocsival a maffiatalálkozóra (haha), ezzel megspórolt nekem 2,80 eurot és egy durva megfázást (utóbbiért különösen hálás vagyok). A másik keresztanyám jogász, januárban megy Pécsre Erasmusszal, nem sikerült vele túl sokat beszélni, de majd keresem és lehet, hogy vele több programot is össze lehet majd hozni. Rajtuk kívül még egy igen hasznos emberkével sikerült összeismerkedtem, a "tavalyi" Claire-rel. Clairenek hívják a Direction des Relations Internationales-nál munkálkodó (ha jól értettem) diák munkatársat, aki a kulturális programokat szervezi az erasmusosok számára. A Claire természetesen keresztnév, de minthogy a tavaly ott dolgozó hölgyet és az ideit is Claire-nek hívják, ezért jelenleg van egy idei és egy tavalyi Claire is :) Nos én a tavalyival beszélgettem, felhívta rá a figyelmem, hogy az erasmusosok számára több kirándulást, kastély- vagy városlátogatást is szerveznek, igen olcsón, viszont a keretlétszámok általában igen alacsonyak (30 fő szokott lenni, és erasmusosból azért lényegesen több van errefelé), ezért minden ilyesmire nagyon gyorsan le kell csapni. Említette továbbá, hogy lesz neki is egy magyar keresztlánya, csak még nem érkezett meg, de ha megjön akkor megadja majd nekem az elérhetőségét. Hát azonnal mondtam, hogy persze, tök jó, végre nem leszek itt egyedül, ahol még a szlovénok is legalább párban járnak :)
Ma írt, hogy megérkezett a lány, és az idei Claire írta, hogy "elle a super peur", merthogy úgy gondolja, hogy egyedül ő lesz itt magyar. Amint géphez jutottam írtam is compatriote-omnak ímélt, hogy mennyire örülök neki már így látatlanban is, és ha kell neki valami, akkor szóljon, és találkozhatunk, (sajnos) ráérek a hétvégén (úgy volt, hogy Nantes-ba utazok, de ennek a tervnek a megvalósítása bizonyos előre nem látható okok miatt későbbre tolódik).
A válasz levél elég meghökkentő volt számomra, mert azt tartalmazta, hogy sajnos csak jövő szerdáig marad, mert nem sikerült órákat felvennie, így lőttek az ösztöndíjnak, de attól még persze találkozzunk, ez meg is történt. Mint kiderült személyes beszélgetésünk alkalmával, az ügyintézés Pécsen se gördülékenyebb, mint nálunk, de ott úgy tűnik még csak fel sem hívják rá a diákok figyelmét, hogy bizony tényleg teljesen magukra vannak utalva az intézkedésben. Így eléggé elcsúszott mindennel, mielőtt kijött nem is látott kurzuslistát, nem is segített neki senki abban, hogy hozzájusson, így itt szembesült vele, hogy az egyetlen kurzus amit erasmusos órának el tudott volna számoltatni, nem is indul. Egyébként is elég szörnyűségesként festette le azt a két napot amit eddig itt töltött, ugyanis az utazása se volt épp kényelmes (busszal jött, kb 4 átszállással, vagy ilyesmi), az itteni hostel ahol először megszállt nagyon putri volt, a koliban pedig még annál is szörnyűségesebb dolgokkal kellett szembesülnie, ugyanis olyan 9 nm-es szobát kapott amelyben nincs saját tusoló/wc, mosoda nincs a környéken se, a szobában nem volt se párna se takaró, és bérelni sem lehetett. Szóval teljesen nomád körülmények közé csöppent így hirtelen, és annyira nem is bánja, hogy a dolog úgy alakult, hogy haza kell mennie. 
Úgy tűnik két éjszakára szállás is kell majd neki, ezt tőlem kért, és azt hiszem adok is neki, cserébe rám hagyományozza a jobbkezét, egy szíriai srácot aki január óta tanul itt, és mindent tud ami Toursról tudni lehet. Hasznos lehet, a telefonszámcsere meg is történt, és úgy tűnik kabátot is segít olcsón találni (merthogy persze otthon hagytam a téli kabátomat, gondolván, hogy ráér az még október végéig, mikor úgyis hazamegyek, de rá kellett ébredjek, hogy nem :P ) 
Szóval érdekes dolog ez, nem árt tudni, hogy ilyen is van, és bizony tényleg mindennek alaposan utána kell nézni, nehogy aztán az ember durván pofára essen a végén...

2012. szeptember 26., szerda

Bolyongások

Egy hete érkeztem meg Bolognába, de olyan sok mindent lehet itt csinálni, hogy csak most lett időm blogolni. A város gyönyörű, minden házhoz árkád tartozik és minden egyetemi épület egy-egy palazzo. Könnyű eltévedni, ami nekem már párszor sikerült is, de nem bánom, mert akármerre is mentem előbukkant egy egy fantasztikus középkori templom a semmiből. 
Tegnap regisztráltam az egyetemen, de persze nem ment könnyen, négy különböző irodában álltam előtte sorba és a diákigazolványomat még így is csak jövő héten kapom meg. 
Az órák október 1-én kezdődnek a bölcsészeknek (többieknek előbb, de mi vagyunk a leglustábbb kar). Itt egy-egy kurzus heti háromszor két-három órát jelent. A szemeszter két "periódusra" oszlik, az első október-november, a második nov-január. Az első periódusban két kurzusom lesz, a másodikban pedig másik kettő és így is minden nap lesz órám. A négyből egy angolul lesz, a többi olaszul, kíváncsian várom őket. 
Igen, azt nem említettem, hogy természetesen teljesen (100%-ban) meg kellett változtatnom a learning agreementemet, mint ahogyan mindenkinek, de elég lazán veszik a dolgokat, tehát végül pár extra irodában eltöltött óránál nagyobb problémát nem okozott a dolog. 
A koordinátorom természetesen nem beszél angolul, magyarul se nagyon jól, bár a Finnugor Irodalom Tanszék feje, ha jól értettem. Egyébként nagyon kedves nő, bár semmiről nem tud semmit, de ezen már meg sem lepődtem.
Mivel az egyetem csak egy hét múlva kezdődik, az időm nagy részét sétálgatással, eltévedéssel, beszélgetéssel és iszogatással-eszegetéssel töltöttem, ami nagyon jó volt, bár kicsit többet költöttem a kelleténél. Bologna diákváros, sok-sok bárral, kávézóval, szórakozóhellyel + az utcán is mindig történik valami (koncertek, helyi őrültek, tüntetők, stb.) Alapvetően drága a város, de sikerült a belvárosban szobát találnom (nagyon jófej olasz lakótárssal) így tömegközlekedést egyáltalán nem használok. Vannak piacok is, ahol a világon mindent meg lehet találni olcsón és például bicikli összeszerelő műhely is, ahol ingyen segítenek összerakni egy biciklit, ha az ember szerez alkatrészeket. (A város tele van biciklironcsokkal.)
Könyvesboltokból és moziból sincs hiány, pár napja a lakótársaimék elvittek a helyi legnagyobb artmoziba, ahol egy 2011-es török filmet néztünk olaszul (két és fél óra:P) egész jól megértettem, bár annyira kellett koncentrálnom, hogy teljesen elfáradtam, kíváncsi vagyok, mi lesz velem az egyetemi órákon. 
Persze a kaja nagyon jó, az olasz sör borzalmas, de egész olcsó a Tuborg és a Heineken, + úgyis folyton inkább olasz bort iszunk:) 
Legközelebb már az órákról írok (*félekfélek):)

2012. szeptember 23., vasárnap

Buongiorno!

Úgy érzem, lassan én is megérettem egy kisebb beszámolóra. Bár az út hosszú volt, és nem akadályoktól mentes, miután Ágitól elváltam Bolognában megérkeztem Firenzébe, és elfoglaltam az ideiglenes szálláshelyemet, amit Debórának köszönhetek. A külvárosban van 10 perc buszútra a 'centro'-tól, a szobám terasza a hegyekre néz - a napfelkelte gyönyörű. Itt októberig maradok, úgy volt, hogy utána a fiúkkal megyek tovább az új lakásba. Hirtelen a biztosból bizonytalan lett, amikor 2 napja feljött az egyik srác, és közölte, hogy mégsem tudok velük menni... Igen, gondolhatjátok: a sokkhatás megvolt. Így tehát az egyetemi ügyintézés és az olasz tanulása mellett még szállást kell keresnem, ami nem egyszerű, ha havi 300 euró alatt szeretne maradni az ember. Azonban szerencsés vagyok, mert az olasz lány Arianna, akivel most lakom nagyon segítőkész, így együtt próbálkozunk megoldani mindent és el tud látni jó tanácsokkal. Számára nagyon unalmas lehet, főleg amikor olaszul kell beszéltetnie engem mert megkérem rá, ámbátor szépen bírja a gyűrődést. :)
Tegnap volt végre az első nap, amikor úgy igazán ki tudtunk mozdulni és várost néztünk. Teljesen lehengerelt a rengeteg látványosság és ez a hangulat, ami itt ért; én el sem tudtam képzelni, hogy lehet valami ennyire magával ragadó és mélyreható! Tudatosult bennem, hogy teljesen más dolog valamiről olvasni, tanulni és írni, mint valóban látni és meg is élni azt! Szívem szerint napokig ott sátoroznék a dóm előtt, és csak nézném, vagy kiülnék a Piazza della Signoria-ra, és csak elemezgetném a szobrokat! A Ponte Vecchio pedig... a legromantikusabb hely, ahol életemben jártam!
Az olaszok rendkívül lazák és tele vannak érzésekkel, az egyik utcában például bűvészshow-t tartottak és hatalmas színtér alakult ki, de csak úgy magától, semmilyen tervszerű elrendezés szerint. Vagy a folyónál a zenészek előtt andalog a közönség, ők pedig az út közepén, háton fekve gitároznak!
Jelenleg úgy érzem, hogy még ez a 4 hónap sem lesz elég arra, hogy mindent kiismerjek, ide ennél sokkal több kell. Ráadásul még rengeteg aggasztó intézni való vár rám, így nem lehetek felhőtlenül boldog. De már most tudom, hogy ha végre rendeződnek a sorok, nagyon jól fogom itt érezni magam!

2012. szeptember 15., szombat

C.U.E.F.E.E.

A külföldi diákok számára az egyetem itt Toursban kínál speciális kurzusokat. Ehhez (ingyenes) nyelvi felmérőt  kell csinálni, ami nem olyan mint nálunk otthon a nyelvsulikban, hogy kapsz egy tesztet aztán iXelgess. Inkább egy nyelvvizsga felépítéséhez hasonlít: van egy rövid beszélgetős rész, ahol nagyjából önálló beszédet várnak el, van hallgatás, ahol különböző szintű szövegeket hallgattatnak meg az emberrel, és van egy írásbeli része, ahol két esszékérdést tesznek fel, és arra kell válaszolni 100 illetve 200 szóban. Nos én a B1.2-es csoportba kerültem (ahhoz képest, hogy 4 hónapja tanulom a nyelvet, szerintem nem rossz, meg is veregetem gyorsan a jobb kezemmel a bal vállamat). Azt hiszem, hogy a csoport a cél-szintet fejezi ki, de azért úgy, hogy kint élek, és francai nyelven tanulok, reménykedem, hogy ennél nagyobb fejlődést mutatok majd a félév végére. A legalacsonyabb csoport az a B1.1-es, ha jól értettem annál alacsonyabb szinten nem indítanak kurzust. 
A nyelvi képzés az heti 3 óra, 12 héten keresztül, 3 "röpdolgozattal", és egy vizsgával a végén. Legalább 50%-ot kell teljesíteni, hogy elfogadják. Azt nem tudom még, hogy az írott nyelvi részét és a beszélt nyelvi részét a kurzusnak külön számítják-e.
Ezen kívül van még kétfajta óra: Culture et societe, és még lehet választani egyet a következők közül: Littérature, Histoire de Tours, Châteaux et Paysage du Val de Loire és Cinéma. Ezek azok a lehetőségek amik nem ebben a formában vannak meg a B1.1-es csoportba osztottak számára, mert ők a kultúrás óra helyett valami nyelvi kurzust vehetnek fel, a felsorolt választhatók közül pedig már nem is tudom, hogy mit.
A három kurzus összesen 50 euro-ba fáj, ha mindhármat felveszem, akkor lesz +12 kreditem, ami elég jó (egyébként nem kötelező, lehet egyet vagy kettőt is választani ezek közül, szabadon). Így már lesz összesen 20 kreditem, ami elég megnyugtatónak tűnik, hiszen ebbe talán már itt sem köthetnek bele (de azért nem bízom el magam). 

2012. szeptember 10., hétfő

Az első órá

Bár az adminisztrációba ígértem egy kis betekintést az előző bejegyzésemben, ettől ismét eltekintek. Részben azért mert unalmas, részben azért mert még mindig nem zárult le a procedúra. Közel sem. Viszont elkezdődött a tanítás.
Ma reggel még fogalmam sem volt hova tartok pontosan. Mármint helyileg tudtam: a C.E.S.R.-be, de hogy ott mi fog történni, nem tudtam, mivel az ENT felületén (hát még nem tudom, hogy ez pontosan mi, de majd kiderül) nem volt elérhető az órarendem. A koordinátorom sem válaszolt már napok óta, úgyhogy tényleg az ismeretlenbe indultam el: lesz-e órám, ha lesz kivel és mi, és egyáltalán. Érkezéskor belefutottam egy csúnya adminisztrációs bakiba: el is vették a diákigazolványomat meg a mindenféle sulis igazoló papíromat, és mire ez megtörtént, meg beszéltem a titkárnővel, bizony eltelt egy fél óra. Így hiába érkeztem 9-re (egyébként tök véletlenül akkorra amikor az első órám kezdődött), fél órás késésben voltam. Kissé megszeppenve mentem fel, és nem is mertem bemenni megzavarni az órát, így kint, a lépcsőn várakoztam. Tudom butaság, de hát féltem, hogy hülyét csinálok magamból, ha megdorgál a tanár, vagy kérdez tőlem valamit és nem tudok neki válaszolni kapásból, mert a kérdést se értem. Úgyhogy megvártam szépen a kávészünetet (ugyanis az óra 9-től délig tartott), és csak akkor támadtam le a tanár urat. Kedves volt, angolul elmagyarázta, hogy miről volt szó eddig az órán, és azt mondta majd ad nekem hand-out-ot vagy valamit az óra végén. Igazából odaadta az óravázlatát. Most épp azt böngészném, ha nem hagytam volna, hogy Ivana (horvát lány szintén kevésbé tud franciául, de szinte biztos, hogy nálam jobban, szóval ő) elvigye, hogy bescannelje. Elméletileg holnap megiszunk együtt egy kávét valahol, akkor remélem visszakapom.
Az óra egyébként a Histoire de la renaissance címet viseli. Tematikáját tekintve pedig olybá tűnik számomra, hogy arról szól, hogy ebben a korszakban hogyan viszonyultak az emberek a testhez. Volt szó evésről (franciáknál mi másról legyen szó), szenvedélyekről, etc. Igazából elég ismerős dolgok voltak, de persze csak nagyjából értettem. De én már ennek is örültem nagyon, mert azt gondoltam, hogy az első órán kb nézni fogok és tátogni mint egy hal, hogy most akkor mi van?!  Úgyhogy örültem, hogy legalább a főszálat meg tudtam ragadni egy kicsit, tudtam követni nagyjából a filozófusok és az irányzatok nevét, amikről szó volt. Így, hogy megkaptuk az óravázlatot szerintem nem lehet nagy gond a vizsgázás a végén. Főleg ha rendszeresen készülök, alaposan lefordítom magamnak a szövegeket, és nem linkeskedem el. Most kicsit még arra is felvillant a remény számomra, hogy a végén tényleg egész jól megtanulok majd franciául és nem lesz itt gond. Persze biztosan lesz, de ma délelőtt valahogy pozitív érzéseim voltak. 
Mondjuk az se véletlen, hogy ezt ide gyorsan most levéstem, mert ez után megyek be a koordinátoromhoz (aki időközben előkerült), hogy megvitassuk a félévi tervemet. Kicsit izgulok, hogy tényleg el kell végeznem 30 kreditet és nem elegendő 3 órát teljesítenem. Mert bár tudom, hogy hasznos lenne, de sajnos úgy érzem, hogy nem pont számomra, hiszen még a nyelvvel küszködök. Kár, hogy nem találtam ki ezt az egészet egy kicsit előbb... De valahol mindent el kell kezdeni nem igaz? Hát én ugyan nem tudok úszni, de beugrottam a mély vízbe.

2012. szeptember 4., kedd

Indul a mandula...

Nos én is nekiállok végre ennek a blognak is. Gyors összefoglaló az utazásról.
A repülő út remek volt, Ryanair-ral mentem, és most repültem először, szóval nem tudnék összehasonlítást írni a többi társasághoz képest, de amit itt tapasztaltam az az, hogy elég olcsó, a repülő kicsit zsúfolt, az övem össze volt rágózva, de repült mint a gondolat, nem volt vele semmi baj. Elsőbbségi jegyet vettem (+1500 HUF), és elég korán odaértem a beszálló kapuhoz, úgyhogy én voltam az első aki felszállt a gépre, választhattam helyet. Az ablak mellé ültem és én egyébként mindenkinek azt javaslom, aki először repül, hogy oda üljön, mert a kilátás nagyon szép és 2 óra alatt ha csak egyszer áll fel az ember, akkor talán meg sem lincselik a kívül ülők.
A Beauvais reptérre érkeztem, ahol buszra kellett szállni és még kb. másfél órát buszozni Párizsig. A buszjegy 15 euro volt, szerintem ez volt a legolcsóbb megoldás. A reptéren megszólított egy másik magyar erasmusos diák, de ő egy másik városba ment, és a vonatunk is másik pályaudvarról ment, de ha akarom, még így is elvittek volna transferrel Párizsba. De nem voltam rámenős, és inkább meg akartam nézni a buszt. De aki szívesen ismerkedik, annak melegen ajánlom, hogy nézzen körül a reptéren, hogy hátha talál Erasmus-ost a gépen, hátha nem kell egyedül lennie. Ezt a srácot egyébként az anyukája kísérte, ami engem kissé megmosolyogtatott, de ha valaki megteheti... Szerintem kicsit jobb érzés lesz úgy mesélni az útról, ha nem lesz benne, hogy "anyu elkísért". Még akkor is, ha én mindenképpen szeretném iderángatni a szüleimet is, legalább pár napra, hogy ők is megnézzék mi van itt Franciaországban. De az mégse ugyanaz, mintha ők kísértek volna a szállásomig mikor először jöttem.
Párizsban a csomagok mozgatása igen nagy kihívás, számomra meg főleg az volt. Kb. 27 kilót cipeltem, tehát a saját súlyom felét, ami addig nem is volt gond, míg nem kellett lemennem a metroba, ami egy igazi labirintus tele lépcsőkkel! Ha valaki viszonylag rövid lépcsőt lát maga előtt, ne nyugodjon meg nagyon, mert akkor következik utána még egyszer annyi. Szerencsére volt egy-két úriember, aki segített, még egy kisfiú is. A legnagyobb szerencsém egy "vidéki" lánnyal volt, aki a barátjára várt, így volt egy szabad órája és felajánlotta, hogy kísérget és segít ebben-abban. 16 éves forma lehetett, angolul kb. fél mondatot tudott, szóval néha kicsit barkóbáztunk, de azért sikerült megértenünk egymást.Úgy érzem ez nagy teljesítmény 4 hónap francia tanulás után.
Egyébként ezt senkinek nem ajánlom, amibe most belevágtam. Lehet az utolsó pillanatban kitalálni, hogy "megtanulok franciául és oda megyek Erasmusszal", de nem 4 hónappal előtte, ami inkább az utolsó utáni pillanat! Sztem egy fél év az már vállalhatóbb, de legyen inkább több. Persze intenzív nyelvtanulással: kezdésnek PONS, Assimil, AnkiDroid a telóra, Memrise, jó nyelvtani összefoglalók, sok szöveghallgatás, érdeklődési körünkbe tartozó szövegek/blogok keresése stb. Talán nem is kell sorolnom. Semmiképp nem elég, ha csak egy módszert használ az ember, mert azzal nem jut sokra. És persze tanár nélkül nehéz, szóval az is kell, olcsó, akár több is, hogy különböző nézőpontokból ismerhessük meg a nyelvet.
Na de az út. A Gare d'Austerlitz-ról mentem, ahol van csomagmerörző bár igen borsos ára van: 9,5 euro. elvileg 24 órára, nekem csak kettőre kellett. Metróval elementem a Notre-Dame-hoz, sétáltam kicsit, el is tévedtem (térkép legyen nálatok, és tanuljátok meg használni, mert az hasznos, sztem az okostelefon ilyen esetekben nem sokat ér, mert nem látsz egy globális képet a területről, de persze ízlések és pofonok).
A vonat 2 órán keresztül ment, lehet rajta netezni, de nagyon sokba kerül szerintem, annyit meg nem ér. (20 perc 3 euro, ha jól emlékszem, vagy hasonló.)
A városban várt egy barátom, aki egy évig Magyarországon élt, így egész jól beszél magyarul. Vicces volt a sok francia között magyarul cseverészni. A szállásig gyalog kellett mennünk, ez kb. fél óra volt. Egyelőre nem tudom, hogy jól döntöttem e amikor a privát szállást választottam. Itt van a központban, minden egy köpésre, csak sétálni kell, de még nem találkoztam igazán Erasmusosokkal, szóval ez valóban hátrány. Lassan ki kell mozdulnom ismerkedni. De az első nap adminisztrációval meg császkálással telt, amit legközelebb megírok, már csak azért is, mert még nincs vége a papírozásnak, szóval azt majd egybe.
A tours-i emberek, akikkel eddig találkoztam egyébként nagyon kedvesek és segítőkészek. :)

2012. szeptember 3., hétfő

Könyvtárviszonyok és a történelem viharai

Ha a többiek még otthon vannak akkor én fogok ide szövegelni, nehogy már friss bejegyzés nélkül maradjon a közös blogunk. Tehát már néhány hete elképedtem egyszer, hogy a groningeni egyetem csak azért, mert valamikor oda fogok járni, máris beenged az adatbázis gyújteményeibe, mindenhova ahova csak hozzáférésük van, saccra ötszáz katalógus és adatbázis-gyűjtemény, JSTOR, oxfordi és cambridge-i könyvtárak gyűjteményei, vagyis minden amit el lehet képzelni, és még néhány olyan amit elképzelni sem lehet. Főleg ahhoz képest nagy ugrás, hogy az itthoni egyetem bár elvileg adna internetet, a valóságban mégsem működött.
Itt helyben aztán a könyvtár még jobban lenyűgözőnek bizonyult, mint az on-line bázis. Állítólag hárommilliónál több cím van az egyetemi könyvtárban, nyilván még nem volt lehetőségem az összeset átnézni, csak a termek számát és méretét, illetve kisebbrészt azt, hogy mégis mik vannak a polcokon. Van egy régiséggyűjtemény, ami diákigazolvánnyal minden további nélkül látogatható, sőt engem kísérővel még diákigazolvány nélkül is beengedtek, és zárás előtt még volt három percem körülnézni. XVI. századi nyomtatványok simán ott vannak a polcon. Kérdezem a mentroromat, hogy ezt most így levehetném és olvashatnám? Igen, csak arra figyeljek, hogy a nagyon régi könyveket a párnára tegyem, ne az asztalra. Mindezt bármiféle regisztráció nélkül, a diákigazolvány felmutatásával el lehet érni.
Kicsit odébb térképek, a mentoromat ezek különösen érdekelték, de engem is annyira, hogy megnézegessem, simán voltak eredeti kora újkori térképek egyrészt, és magyar nyelvű kiadványok másrészt. Próbáltam így felmérni, hogy hány 1600 előtti egység lehet a könyvtárban, számot nem merek írni de sok. És mégegyszer mondom, ezek egy része bármelyik diák számára hozzáférhető, még kérni sem kell.
Hasonlóképpen sok a régiség a belváros épületei között. A legtöbb ház XVIII. századi, de az óvárosnak majd minden utcájában van középkori ház is. Egy XII. századi ház előtt beszélgettünk a mentorommal, hogy mikor mire használták, a mentorom helytörténettel is foglalkozik, mindenről tudott. De a lényeg az, hogy a XII. századi épületet ma is használják. Mondom, hogy látom, fel van újítva; igen, de csak vakolni kellett, a szerkezetében az összes kő az eredeti helyén van. És ilyen magas volt a XII. században is? Igen, mindig három emelet magas volt, miért?
Hát most itt nem akartam kitérni arra hogy kis hazánkban a XII. században hány háromemeletes kőházat építettek magánszemélyek, inkább ráfogtam arra, hogy annyi háborúnk volt. Meg hogy amit nem égetett föl a tatár, azt elvitte a török, vagy felrobbantotta a német, a maradék meg az orosznak kellett. Ami részben igaz is. De azért ha nekünk lenne középkori házaink azok legnagyobbrészt múzeumok lennének, és a itthon egy bölcsészhallgató a nyálát csorgatja ha XVI. századi iratnak a közelébe mehet, a hollandoknál meg szabadpolcos. Ugye amiből sok van nekik, azt nem tekintik önértéknek. Állítólag sok középkori házat lebontottak csak azért mert kellett a hely másra. Hát, majd szólok nekik, hogy az ősnyomtatványokat ne darálják be képregénynek.